Uram, nagyon jó volt a te sugaras napod alatt az élet. Jó volt Uram, a zivataros, setét Eged alatt élni. Jó volt nekem a te igéd szerint, másokért elő emberek között. Tudom, hogy jó lesz hozzád visszatérni és benned létezni. Elment hozzád Uram egy társunk, és már mindent tud, amit te tudsz.
Amikor néhány hónapja látogatóba mentünk hozzád, még nem készültünk búcsúra. Amikor megláttunk, már tudtuk; készülsz a nagy útra. A rövid ismerkedő pillantások közepette nem tudtuk látsz-e még minket. Aztán megszólaltál: „Eljött az idő. Elbúcsúzok tőletek.” Alig hittünk a fülünknek, de te kezed egy gyenge mozdulatával elengedtél minket. Mi csak álltunk és féltünk megérteni szavaid üzenetét: számunkra ez volt utolsó látásod, ez az utolsó találkozásunk ebben a földi életben. Te tudtad és már nem is figyeltél tovább ránk, akik tébláboltunk, már nem hallottad tétova dadogásunkat sem „… jövünk még…”, mert elmondtál már mindent, ami ránk tartozik.
Nemcsak családodat, de minket, egri civileket is nagy veszteség ért. Hiányodat már a kerekasztal találkozásain meg kellett élnünk, de még reménykedtünk. Elhagytál, mert ez az élet rendje. Elmentél, de teljes életművet hagytál ránk; a közösségi lét, a párbeszéd értelmének gyakorlását. Leírtad és ránk hagytad az összefogásra kész közösségek együttműködésének útmutatását; az Egri Civil Kódexet. Egyedülálló mű ez, amelyet az országban már sok helyen ismernek, és általa szerveződnek az önzés ellen, a tudatos emberi lét értelmét, a közösség erejét és értékeit hirdető civil szervezetek. Tanítás ez minden embertársaiért önként, önzetlenül, összefogással tenni akaró egri számára is. Figyelmeztettél, fegyelmeztél, irányítottál minket. Tetted ezt az utolsó erőddel is, amíg be tudtál jönni a Bajcsy-Zsilinszky utca 9-be. Erőt adott nekünk jelenléted és fórumaink szervezőjeként láthattad az egri civilek felnőtté válását, melyre bizonyság közel negyedszázados közös múltunk. Fájdalmas bizonyság az is, hogy nekünk már vannak halottaink. Őrizzük erőnk forrásait: társaink bizalmát és halottaink el nem feledhető példáját; Székely Feri bácsi, Farkas János bácsi és most már Te is tanító őseink közé emelkedtél. Életet tápláló erőt és nem könnyező emlékezést hagytatok ránk. Folytatjuk a ti közösségi életeteket, halljuk a ti hangotokat és nem feledjük tetteink vezérlő elvét, embertársainknak szóló üzenetét: civilek érted, értünk…
Béke veled, Oszi bácsi!
